A Hermelines hölgy (más nevén Hölgy hermelinnel) című olajfestményt szépsége, finomsága, kecses nőalakja miatt gyakran párhuzamba állítják a Mona Lisával, amelyet Leonardo jóval később, 1503-ban Firenzében kezdett el festeni. Míg ez utóbbi esetében nem világos pontosan, kit ábrázol a kép, a milánói alkotásról tudjuk, hogy a herceg kedvesét, Cecilia Galleranit mutatja be. A modell kiváló műveltségű, latinul társalgó, a zenéhez, filozófiához, irodalomhoz értő leány volt, akit a leírások szerint tizenhat éves korában festett le Leonardo, lévén maga is Cecilia egyik barátja.
(forrás: wikipedia)
A Magányos cédrus összegzője Csontváry életművének.
Fő mű, amely csak ritkán, a legihletettebb pillanatokban születik. Még művészetének ellenzői is elismerik, hogy itt hatalmasat, maradandót alkotott. Mindaz, amit a korábbi képekben keresett és megoldott, együtt van a képen.
(forrás: wikipedia)
A Szajna-parti kisasszonyok Gustave Courbet francia realista festő képe.
A kép két prostituáltat ábrázol, ráadásul a hozzánk közelebb fekvő „kisasszony” a levetett ruháján álmodozik, s így lathatóvá válik fűzője és alsószoknyája.
(forrás: wikipedia)
A Magányos cédrus összegzője Csontváry életművének.
Fő mű, amely csak ritkán, a legihletettebb pillanatokban születik. Még művészetének ellenzői is elismerik, hogy itt hatalmasat, maradandót alkotott. Mindaz, amit a korábbi képekben keresett és megoldott, együtt van a képen.
(forrás: wikipedia)
A Hídon átvonuló társaság Csontváry egyik legtalányosabb képe. A furcsa ábrázolás szimbolikáját, vagy akárcsak szimpla narratíváját sem sikerült eddig még senkinek sem igazán feltárni. Ugyanakkor a festmény mozgalmassága, dinamikus kompozíciója, a táji és a figurális elemek sokoldalúsága, színessége miatt mindenképpen Csontváry népszerűbb és sokat reprodukált alkotásai között foglal helyet.
(forrás: wikipedia)
1907 nyarán Csontváry két cédrusképet festett Libanonban. Nem tudni, melyiket festette előbb, de ez az értékelés szempontjából nem lehet perdöntő. Németh Lajos szerint mindkettő szuverén értékű főmű, Csontváry önmegvalósításának magas szintű emlékműve. Azonosságuk és különbözőségük sokkal inkább vizsgálódás tárgya lehet, semmint az időbeli sorrend feletti meddő találgatás. Mindkét kép konkrét élmény hatására született. A magányos cédrus uralkodik a tájon, a zarándoklás cédrusa pedig nagyobb a hegyeknél is.
(forrás: wikipedia)
Csontváry 1903 tavaszát Hercegovinában és Boszniában töltötte. Mosztár ihletéséből született a Tavasznyílás Mosztárban és ez a kép. A smaragd vizű Neretván átívelő hidas látkép az álomszerűbb: kihaltsága, embernélküli csendje talán az emberfeletti feladatokat vállaló festő magárahagyatottságát és társtalanságát is kifejezi. Hiába ragaszkodik a motívumok topográfiai hűségéhez, hiába sűrít kétféle nézőpontot a minél jellemzőbb összkép kialakításához, a fantáziavilág legyőzi az objektivitást, a különös színhangulat álomba transzponál.
(forrás: wikipedia)
A Hídon átvonuló társaság Csontváry egyik legtalányosabb képe. A furcsa ábrázolás szimbolikáját, vagy akárcsak szimpla narratíváját sem sikerült eddig még senkinek sem igazán feltárni. Ugyanakkor a festmény mozgalmassága, dinamikus kompozíciója, a táji és a figurális elemek sokoldalúsága, színessége miatt mindenképpen Csontváry népszerűbb és sokat reprodukált alkotásai között foglal helyet.
(forrás: wikipedia)