A színpad realizmusa jól illik a különböző pózokban, munka közben és a pihenés idején megragadott alakok összeállításához.
A bal oldalon a sárga masnis táncosnő a pianínón ül, és egyszerűen vakarja a hátát. A jobb oldalon levő, kék masnis tanulólány nézi a karját. A bal oldalon a falra támaszkodó balett-táncosnő ajkát újjaival megérintve álmodozik. A terem belsejében a tanulólányok ölbe, csípőre, vagy karba tett kézzel állva vagy ülve várnak sorukra. A habos szoknyák csillognak a szelíd fényben, amelyben a színházterem úszik.

A fény kiemeli az atlasz balettcipők ragyogását. A fény és az árnyék játéka színezi a fiatal lányok bőrét. Jules Perrot (1810-1892) professzor szerepét, akinek Degas festői hódolatát fejezi ki, a körülötte a padlón képzett üres félkör domborítja ki. A tanár keze a ritmus verésére szolgáló pálcán nyugszik. Az egész alak dominál a bemutatott jelenet felett, és a kép kompozíciós tengelyévé válik.

(forrás: wikipedia)