A Magányos cédrus összegzője Csontváry életművének. Fő mű, amely csak ritkán, a legihletettebb pillanatokban születik. Még művészetének ellenzői is elismerik, hogy itt hatalmasat, maradandót alkotott. Mindaz, amit a korábbi képekben keresett és megoldott, együtt van a képen.
Figyeljük meg két egykorú művét, a Magányos cédrust és a Zarándoklás a cédrushoz címűt. Az első hatalmas, és elragadóan érzékelteti a fa magányosságát. Ez a művész egyéniségét fejezi ki, utal élete magányosságára. Ma is érezzük belőle fájdalmát; pedig rendületlenül hitt magában és zsenijének művészi teremtőerejében. Ez a festmény egy hatezer éves cédrus képének majdnem szürrealista ábrázolása, amint valószerűtlen magasságból tekint le a föld és vizek végtelenségére.

A Magányos cédrus nem csupán a nagy múltat és a nappal társalkodó fenséget érzékeltető szimbólum, a cédrus ideája, hanem konkrét cédrusfa, amely ott állt Tripoli felett a hegyen, 1800 méterrel a tenger szintje fölött...
Ez a mű Csontváry alkotói korszakának utolsó szakaszában festett, metaforikus önarcképe. Az irodalom egyhangú véleménye szerint szimbolikus önarcképét festette meg, amilyen a valóságban volt, magányosan, meg nem értetten.
Csodálatos önportré a Magányos cédrus az érzéki konkrétság és a szimbolikus jelentés nála érzéki egységbe olvad  a magányos cédrussal kapcsolatban.

(forrás: wikipedia)