A Szajna-parti kisasszonyok Gustave Courbet francia realista festő képe.
A kép két prostituáltat ábrázol, ráadásul a hozzánk közelebb fekvő „kisasszony” a levetett ruháján álmodozik, s így lathatóvá válik fűzője és alsószoknyája.
(forrás: wikipedia)
A Hermelines hölgy (más nevén Hölgy hermelinnel) című olajfestményt szépsége, finomsága, kecses nőalakja miatt gyakran párhuzamba állítják a Mona Lisával, amelyet Leonardo jóval később, 1503-ban Firenzében kezdett el festeni. Míg ez utóbbi esetében nem világos pontosan, kit ábrázol a kép, a milánói alkotásról tudjuk, hogy a herceg kedvesét, Cecilia Galleranit mutatja be. A modell kiváló műveltségű, latinul társalgó, a zenéhez, filozófiához, irodalomhoz értő leány volt, akit a leírások szerint tizenhat éves korában festett le Leonardo, lévén maga is Cecilia egyik barátja.
(forrás: wikipedia)
A Hídon átvonuló társaság Csontváry egyik legtalányosabb képe. A furcsa ábrázolás szimbolikáját, vagy akárcsak szimpla narratíváját sem sikerült eddig még senkinek sem igazán feltárni. Ugyanakkor a festmény mozgalmassága, dinamikus kompozíciója, a táji és a figurális elemek sokoldalúsága, színessége miatt mindenképpen Csontváry népszerűbb és sokat reprodukált alkotásai között foglal helyet.
(forrás: wikipedia)
1907 nyarán Csontváry két cédrusképet festett Libanonban. Nem tudni, melyiket festette előbb, de ez az értékelés szempontjából nem lehet perdöntő. Németh Lajos szerint mindkettő szuverén értékű főmű, Csontváry önmegvalósításának magas szintű emlékműve. Azonosságuk és különbözőségük sokkal inkább vizsgálódás tárgya lehet, semmint az időbeli sorrend feletti meddő találgatás. Mindkét kép konkrét élmény hatására született. A magányos cédrus uralkodik a tájon, a zarándoklás cédrusa pedig nagyobb a hegyeknél is.
(forrás: wikipedia)
Csontváry 1903 tavaszát Hercegovinában és Boszniában töltötte. Mosztár ihletéséből született a Tavasznyílás Mosztárban és ez a kép. A smaragd vizű Neretván átívelő hidas látkép az álomszerűbb: kihaltsága, embernélküli csendje talán az emberfeletti feladatokat vállaló festő magárahagyatottságát és társtalanságát is kifejezi. Hiába ragaszkodik a motívumok topográfiai hűségéhez, hiába sűrít kétféle nézőpontot a minél jellemzőbb összkép kialakításához, a fantáziavilág legyőzi az objektivitást, a különös színhangulat álomba transzponál.
(forrás: wikipedia)
A Szajna-parti kisasszonyok Gustave Courbet francia realista festő képe.
A kép két prostituáltat ábrázol, ráadásul a hozzánk közelebb fekvő „kisasszony” a levetett ruháján álmodozik, s így lathatóvá válik fűzője és alsószoknyája.
(forrás: wikipedia)
Düsseldorfban Munkácsy kezdetben Knaus és Vautier modorát követte. De 1869 elején már magára talált az "Ásító inas" című képben, mely a keserves inasélményekre való visszaemlékezés hatása alatt jött létre. Ezen a kompozíción még sok az apró csendéletszerű részlet, az egésznek mégis ellenállhatatlan a kifejezőereje és az elevensége. Különösen értékes a műhöz készült tanulmány, melyet minden valószínűség szerint önarcképnek tarthatunk. A tanulmányfej világosan bizonyítja, hogy Munkácsy ekkor már megértette Courbet festői elveit; olyan kolorisztikus tónusfestészetet valósított meg, amelyhez hasonló eredményekig barátja, Wilhelm Leibl is eljutott Münchenben.
(forrás: wikipedia)
A „Rőzsehordó nő” Munkácsy egyik legszínesebb, épp ezért legtöbbet reprodukált képe. A háttérben látható táj és a nőalak viszonya Courbet és Millet népi tárgyú képeit idézi. A zöld fű és a piros kendő színe vidám és megnyugtató harmóniát teremt a kötény kékjével és az ingváll fehérjével. De ez a derű egyszersmind az alapvetően komor téma drámai hatást fokozó ellenpontja, hiszen a kép egy nehéz munkát végző, elfáradt asszony rövid pihenését mutatja be.
A festmény jelenleg a budapesti Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van és itt is tekinthető meg.
(forrás: wikipedia)
A művet 1870-ben bemutatták a párizsi Salonban, ahol nagy aranyérmet nyert, és a Courbet-kör elismerését is kivívta. Théophile Gautier és Castagnary, a kor vezető kritikusai különösen lelkesedtek érte, mert egy eddig ismeretlen nép bátor jelentkezését látták Munkácsy kompozíciójában.
(forrás: wikipedia)
A rendszer egyik alapfunkciója, hogy biztosítsa, hogy az itt olvasható információk elérhetőek legyenek a helyszínen, a tárgy mellett, mobil eszközről. Ez egy egyszerű QR kód leolvasással történik, amit a mai okostelefonok, tabletek döntő többsége támogat.
Az éles működés során tehát csak el kell helyezni a megfelelő QR kódot a tárgy mellett, és ezután a látogatók ezt a kódot egyszerűen leolvassák és azonnal, a helyszínen hozzájutnak a tárgyról tárolt információhoz - tetszőleges nyelven. (A megfelelő kódot a rendszer adminisztrátori felületén tudja kinyomtatni, amit aztán egy táblán kihelyezhet. De akár fel is festhető, ill. egyéb módokon is kihelyezhető.)
A funkció működésének bemutatásához a demó rendszerben minden oldalon elhelyeztük az adott oldalra mutató QR kódot. Kérjük olvassa le okostelefonjával az itt látható kódot, mellyel megtekintheti az adott oldal mobil eszközre optimalizált változatát.
Megjegyzés: Éles rendszerben természetesen ez a blokk nem látszik, a kód a helyszínen, az objektum mellett helyezkedik el.