Düsseldorfban Munkácsy kezdetben Knaus és Vautier modorát követte. De 1869 elején már magára talált az "Ásító inas" című képben, mely a keserves inasélményekre való visszaemlékezés hatása alatt jött létre. Ezen a kompozíción még sok az apró csendéletszerű részlet, az egésznek mégis ellenállhatatlan a kifejezőereje és az elevensége. Különösen értékes a műhöz készült tanulmány, melyet minden valószínűség szerint önarcképnek tarthatunk. A tanulmányfej világosan bizonyítja, hogy Munkácsy ekkor már megértette Courbet festői elveit; olyan kolorisztikus tónusfestészetet valósított meg, amelyhez hasonló eredményekig barátja, Wilhelm Leibl is eljutott Münchenben.


Bemutató videó Munkácsy Mihály képeiből:

(forrás: wikipedia)